A beruházás célja

A projekt célja a Komárom–Almásfüzitő árvízvédelmi szakasz előírás szerinti kiépítésével a védvonal által védett árvízi öblözet részére az elvárt árvízi biztonság megteremtése volt. Ezzel összhangban cél volt a Hegyeshalom–Budapest vasúti pályaszakasz kiváltása az árvízvédelmi vonalból, az árvízi kockázatok csökkentése, kiegészítve a járulékos gazdasági előnyök kiaknázásával.

A tervezett fejlesztés célul tűzte ki a védvonal jogszabályban meghatározott magassági és egyéb biztonsági előírásainak teljesítését, továbbá a keresztezések biztonságos kialakítását. A célkitűzések valós igényeket fogalmaztak meg, hiszen hiányukban lakott területek, emberi életek voltak veszélyben. Ezt igazolták az elmúlt évek rendkívüli árvízvédekezési erőfeszítései is.

A kétezres években Komárom térségét több nagy árhullámmal sújtotta a Duna: 2002 augusztusában 801 cm-es szinttel minden idők addigi legmagasabb tetőző vízszintjét mérték a komáromi vízmércén. A 2006 áprilisában levonult árvíz ezt a szintet mintegy 20 cm-rel, 2010-ben a nyár eleji pedig 49 cm-rel megközelítette. Majd 2013-ban az eddigi legnagyobb árhullám vonult le a Dunán, megdöntve a korábbi LNV szinteket is – június 8-án 845 cm-en tetőzött.

Mivel a kivitelezést megelőző időszakban az árvízvédelmi védvonalat több mint 4 km hosszon a Budapest–Hegyeshalom vasúti pálya földműve képezte, az árvízi védekezést a vasúti forgalom nagymértékű korlátozásával lehetett csak megvalósítani. A vasútvonal jelentősége miatt rendkívül sürgetővé vált, hogy a forgalomkorlátozás okozta komoly gazdasági károkat megelőzzék azzal, hogy a vasútvonalat kiváltják az árvízvédelmi védvonalból.

A projekt közvetlenül Komáromot és Almásfüzitőt érintette, megvalósításával a nagyobb árvízi biztonságba kerülő lakosszám 22 ezer fő. Árvízi elöntéssel a lakott terület 60%-a volt veszélyeztetett. A védvonal értékes ipari, kereskedelmi területeket is véd a Dunán levonuló árhullámok ellen.
A projektmegvalósítás területe a Duna–Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság működési területén fekszik, az árvízi öblözet Natura 2000 területet érint.

A védvonal kivitelezést megelőző állapota

A fővédvonal teljes hossza 14 303 m, ami a beruházás előtt a következő létesítményekből állt:
A védvonalat a 0+000–7+400-as szelvények között az 1950-es évek elején építették ki. Megépítése előtt egy közepes árvizek ellen védő, kisméretű töltés nyújtott némi védelmet. Kiépítése az 1954. évi árvíz után fejeződött be.

Az Almásfüzitői Timföldgyár működése során keletkezett vörös iszapot a töltés mentett oldalának 2+100–4+540 szelvények közötti szakaszán helyezték el, így a töltés itt magasparti jellegűvé vált.
Az 5+050–6+500 töltésszelvények között a mentett oldalon szorítógátrendszer épült ki, a fakadó vizek szintjét a gyűjtőaknából szivattyús átemeléssel lehet stabilizálni. Az 1960-as években épült, és a projekt során felújítandó gátőrház és védelmi központ is a fenti szelvény mentén található.
A 7+400–7+820 töltésszelvények közötti magaspart az előírt magassági biztonsággal nem rendelkezett, és a vasútvonallal közel azonos magasságú volt.
Az 1920-as években a Duna-partra kiépült Budapest–Hegyeshalom nemzetközi vasútvonal töltése képezte az árvízvédelmi töltést is a 7+820–12+250 szakaszon, melyet a II. világháború után kismértékben megemeltek, de azóta a pálya átépítései, fejlesztései során a földtöltést nem építették át. A vonalon 8 pár nemzetközi, 5 pár IC, 26 pár belföldi személy- és 77 pár tehervonat közlekedik naponta, átlagosan 12 perces követési idővel. A III. fokot meghaladó árvízi védekezés idején jelentősen korlátozni kellett a vasúti közlekedést, a kiépített 160 km/h-s sebességet 40 km/h-ra kellett csökkenteni. 2002-ben, 2006-ban, 2010-ben és 2013-ban pedig a Duna-part felőli vágánypár teljes lezárásával (védekezésnél a vízoldali sínpáron történt az anyagbeszállítás), valamint a másik vágánypárra előírt 40 km/h vonatsebesség mellett volt csak biztosítható a vasúti pálya és ezzel együtt az árvízi öblözet védelme.
A 12+250–14+303 szelvények mellett húzódik a komáromi teher- és személypályaudvar, valamint az Erzsébet híd (Duna-híd). A híd feljárójának környékén a kiépítési szint meghaladja az előírt értéket. A többi szakaszon mérethiányos töltéstestek, rossz állapotú burkolt rézsűs szakaszok és felújítandó árvízvédelmi betonfal volt a kivitelezés megkezdése előtt.

A védvonalon az alábbi fejlesztések történtek

A beruházás során a Komárom–Almásfüzitő jobb parti árvízvédelmi töltést kellett magassági (MÁSZ + 1,2 m), keresztmetszeti és altalajállékonysági szempontból teljes körűen kiépíteni. A töltésben fel kellett újítani a műtárgyakat, meg kellett teremteni a védvonal mindenkori megközelíthetőségét és azon a folyamatos közlekedés lehetőségét.

A dunai elsőrendű védvonalra vonatkozó előírásoknak megfelelően a töltésszakaszok nettó koronaszélessége: 4,0 m; vízoldali rézsűhajlás 1 : 3, a mentett oldalon 1 : 4. A töltések szerkezetes kialakításúak, a vízzáróságukat vízzáró mag biztosítja. A mag rézsűhajlása a vízoldalon 1 : 2, a mentett oldalon 1 : 1,5. A vízzáró maghoz csatlakozva a talpszivárgások megakadályozása érdekében 1,0 m mélységű, ~4,0 m talpszélességű vízzáró fog épült a fedőrétegbe bekötve. A töltés vízzáró elemeinél előírt áteresztőképesség k ≤10–7 m/s. A töltés rézsűire 20 cm humuszterítés került füvesítéssel, a koronán zúzalékos koronastabilizáció készült. A mentett oldalon 10,0 m szélesen, 1 : 10 hajlású homokos-kavics rátöltés épült. A vízoldalon min. 10 m széles vízügyi sávot kellett kialakítani a fenntartási munkák elvégezhetősége érdekében.

A védvonal 0+000 kmszelvényében található a Szőny–Füzitői-csatorna kettős elzárású torkolati műtárgya (Kettős zsilip), mely az öblözet elöntés elleni biztonságát szolgálja. A műtárgy rekonstrukciójakor a vízoldali zsilipaknákat a megfelelő árvízi biztonság (MÁSZ + 1,2 m) érdekében magasítani, valamint kívül és belül is fel kellett újítani. A zsilipaknán belül új ideiglenes és főelzárást (1400 × 1400 mm-es kór-acél, gépi/kézi mozgatású elzáró tábla) alakítottak ki a régi, ún. Réthy-kapuk lecserélésével.

Az átépítés részeként új szivattyúállást is kialakítottak az 1. sz. főút mentett oldali részén, melynek összteljesítménye 2,0 m³/s, ami 4 db Körös–500 típusú mobil szivattyúval biztosítható. Az NA500-as nyomócsöveket az 1. sz. főút alatt átsajtolt védőcsőben elhelyezett 2 db NA700-as nyomócső egyesíti. A szivattyúkhoz ki kellett alakítani 4 db szívóteret kezelőhíddal és egy acélszerkezetű uszadék gerebet. Ezenfelül az új homlok­falon, a két gravitációs vezeték lezárását biztosító főelzárást is kialakítottak. A zsiliptáblákat a Duna 3000 m³/s-os vízhozamánál zárják le, a csatornán érkező víz átemelésére ekkor kerül sor (1. kép).

1. kép. Kettes műtárgy (0+000 sz.) – mentett oldali szívótér építése

A védvonal 0+000–7+400 km közötti szakaszokon megszüntették a magassági, keresztmetszeti és állékonysági hiányokat. A vízoldali és/vagy mentett oldali szélesítés a meglévő töltésrézsű lehumuszolása és meglépcsőzése után épült.

A 7+400–12+250 közötti szakaszon új, szerkezetes töltés épült, a 11+200 szelvényig a fejezet elején leírt paraméterekkel. A projekt megvalósításához szükséges több mint 600 ezer m³ töltésanyag 80%-át ide építették be. Mivel e szakasz építéséhez szükséges töltésanyagokat közúton csak Komárom belterületén keresztül lehetett beszállítani, organizáció szempontjából ezt lehetett szűk keresztmetszetnek tekinteni. A kivitelező a beépítendő homokos kavics nagyobb részét, mintegy 240 ezer m³-t vízi úton szállított be és elevált ki a nyomvonal mellett. Így a kivitelezés idején kevésbé zavartuk a lakosságot, és a beszállítás is kisebb mértékben függött az időjárástól.

A vasút a 11+200 szakaszon közelíti meg a Duna-partot. A terület a 12+250 szelvényig magaspart jellegű, éle és a Duna jobb partja közti vízszintes távolság 15 és 25 m között változik. A szűk terület miatt a vízoldali rézsűt 1 : 1,5 hajlással, 60 cm vastag betonba ágyazott terméskő burkolattal kellett megépíteni, a rézsű lábához pedig 2,0 m koronaszélességű, 1 : 1,5 (víz felőli) rézsűhajlású lábazati kőrakatot kellett építeni, melyre a rézsű támaszkodik. A földmű a vízoldalon kötött anyagból épült. Az elkészült kőburkolatban négy helyen lejárólépcső készült (2, 3. kép).

2., 3. kép. Terméskővel burkolt szakasz; fölül a 2013-as árvízi védekezés (11+200–12+250 km)

A komáromi csapadékvíz-bevezetés a 11+195 szelvényben a közforgalmú vasutat keresztezve került kialakításra Ø1,40 m betoncsövekből, a vezeték gravitációsan üzemelt. A vasúti töltés mindkét felén zsilip­ak­na épült, melyekben kialakították az elzárá­sokat.

A rekonstrukció során a vasúti töltés Duna felőli oldalán lévő aknát az új műtárgy mentett oldali zsilipaknájaként építették át. A felújítandó zsilipaknába új ideiglenes és főelzárás került, a meglévő aknán belüli felbetonozással. Az átépítendő akna mellé közvetlenül két új vasbeton szivattyútér készült, melyekhez két NA800 nyomóvezeték kapcsolódik. III. fokú árvízszint esetén innen emelik át a csapadékvizet a vízoldalra. A szivattyúterekhez a mobilszivattyúkat telepítő járművek mozgását biztosító beton térburkolat létesült.

Az újonnan megépült, 1,20 × 1,70 m méretű vasbeton csatornaszakasz munkaterületét 4,50 m szélességben bennmaradó Larssen 601 acél szádfallal kellett lehatárolni 50 m hosszon. Az építés megkezdése előtt az érkező csapadékvizeket a szádfal mellett kialakított ideiglenes vízlevezető árokban kellett a Dunába vezetni. Az új csőszakasz vízoldalán zsilipakna épült fő- és ideiglenes elzárással a megfelelő (kétoldali) zárás biztosítása érdekében (4. kép).

4. kép. Komáromi csapadékvíz-bevezetés – légi felvétel

A 12+250–12+562 közötti szakaszon a vízoldali rézsű burkolatát kellett felújítani. A mentett oldalon a vasúti pálya közelsége miatt vasbeton támfal és bennmaradó szádfal kiépítésére volt szükség a töltés MÁSZ + 1,2 m-re történő kiépítéséhez.

Árvízvédelmi fal felújítása a 13+562–13+949 szakaszon: A falon több ferde vagy függőleges lefutású természetes dilatációs repedés volt, ezek vízzárását helyre kellett állítani. A tervezett megerősítés és geometriai javítás átlagosan 15 cm vastag, zsaluzatba készülő vasalt kéregbetonnal készült, amely a tervezett vízoldali beton sávalapról indult, kéregszerűen rákerült a falra, majd a hátoldalon a végleges rendezett terepszint alá kellett leérnie. Ilyen módon a fal víztartó képessége javult, elértük a szükséges szerkezeti magasságot is az elvárt vízszintre (5. kép).

5. kép. A felújított árvízvédelmi fal, háttérben a Duna-híd

A 13+244–13+766 szelvények között a vízparti 1 : 1,5 rézsűburkolat újraépítése történt meg. A meglévő mérethiányos töltéstestet és rossz állapotú burkolatát el kellett bontani, és MÁSZ + 1,2 m magasságig 30 cm vastag vasbeton parapetfal épült. Az árvízvédelmi fal látszó felületei mosott kavicsszemcsés burkolatot kaptak. Mivel a szakasz Komárom frekventált belterületén helyezkedik el, a mentett oldalon 5 m szélességben kiselemes fagyálló beton térburkolat készült, süllyesztett szegélyekkel (6. kép).

6. kép. Parapetfal Komárom pályaudvara előtt – munkaközi állapot

A szakaszon több, pontosan nem ismert helyzetű egykori csapadékvíz-bevezetés keresztezte a védvonalat. Geofizikai méréssel meghatároztuk ezek feltételezett helyét, majd feltárásuk és a csatornamaradványok eltávolítása után a kiüregelődéseket kötött talaj beépítésével megszüntettük. A támfalhoz csatlakozó vízoldali 1 : 3 hajlású rézsűn 1 m vastag vízzáró szőnyeg lett kiépítve kötött anyagból, ami meghosszabbítja a szivárgó víz útját, ezzel javítva a biztonságot. Ezen a szakaszon a törzshálózati vízmércét is átépítettük.

A fővédvonal végéig, a 14+303 szel­vényig a töltés a kivitelezés előtt is megfelelő magasságú volt, itt csak burkolatfelújítást kellett a projekt keretén belül elvégezni.

A 7+650–8+100 szakaszon az előzetes múzeumi feltárás során országos jelentőségű római kori leleteket találtak, melyek nem kiemelhetők. Emiatt a töltéstest a tervezett nyomvonalon nem volt megépíthető, el kellett tolni a hullámtér felé, pótlólagosan kisajátított területen.•

Az ókori Brigetio katonavárosának díszes fürdőkomplexuma, csa­tor­názott, padlófűtéses házai kerültek napvilágra a Komárom árvíz­védelmi projekt keretében végzett megelő­ző ásatásokon – és ez a tervezett nyom­vonal áthelyezését tette szükségessé. A Római Birodalom 20 ezer vá­ro­si rangú települése közül 30-ra tehető azok száma, amelyek mellett a császárkorban egy-egy légió állo­másozott. Az i. sz. 1–5. században létezett Brigetio a birodalom védelme szempontjából e 30 legfontosabb település közé tartozott.

A Komáromban közel egy évszázada folyó ásatások együttvéve sem hoztak felszínre akkora területű egybefüggő, sűrűn beépített városrészt, mint a gátépítés során végzett feltárások. A megelőző feltárásokon mintegy 400 m hosszan, helyenként 40 m szélességben előkerült a ka­tona­város épségben megmaradt részlete. Az ásatásokkal épületmaradványokat, fűtőcsatornákat, az épületek padlóját alátámasztó oszlopokat tártak fel. A légiók pe­csét­jeivel bélyegzett téglák és tetőcserepek, bronz pénzérmék, ékszerek és használati tárgyak mellett üveg- és kerámiaedények töredékei kerültek elő, valamint rengeteg színes falfestménytöredék.

A legnagyobb szenzáció egy legalább 800 m²-es fürdőkomplexum felfede­zése volt. Jó állapotban maradt fenn az épület alapozása, helyenként nagy, összefüggő felületeken megmaradt a padlózat is. A fürdőkomplexum padló­fűtéses volt, a megemelt padlószintet alátámasztó úgynevezett hypocaust oszlopokból több mint 150 került elő. Ilyen nagyszámú és jó megtartású oszloppal ellátott padlófűtésrendszert Magyarországon utoljára a 18. század végén, az aquincumi nagy közfürdőben tártak fel.

A fürdő helyiségei közül a 100 m²-es caldariumot sikerült azonosítani, amely eredetileg forró vizes medencével volt ellátva, és megtalálták a fűtést szolgáltató tüzelőteret is. A fürdő több helyen alá volt csator­názva, a csatornarendszer egy ré­sze eredeti állapotában fut végig a fűtőtér alatt. Az előkerült lele­tek kiemelkedő fontosságára való tekintettel – a beruházó, a kivitelező, a feltárást végző intéz­mények együttműködésének kö­szön­hetően – lehetőség nyílt a gát nyomvonalának módosítására. Így megmaradhat a lelőhely, és folytatódhatnak az ásatások (7. kép).

7. kép. A feltárt fürdő részlete a padlót alá­támasztó oszlopokkal – drónról készült felvétel