2017/2: városi vasút, pályaszerkezet, szerkezetmegerősítés, közút, földmű, geológia, alapozás, víztározó, híd, vízépítési műtárgy, duzzasztómű, töltés, talajvíz, csatornahálózat, csővezeték, csomópont, szigetelés, vízzáróság, metró, vasút
Térségi vízgazdálkodási rehabilitáció

Megújult, megszépült a Mosoni-Duna és a Lajta térsége

 A  Belügyminisztérium Víz világ­napi ünnepségén idén Déri Lajos nyerte el a belügyminiszter által alapított Lampl Hugó-emlékplakettet. A SOLVEX Kft. ügyvezetője a „Mosoni-Duna és Lajta folyó térségi vízgazdálkodási rehabilitációja” című projekt felelős tervezőjeként vehette át a rangos elismerést.


A Lampl Hugó-emlékplakettet tervezési, kivitelezési, technológiai, tájesztétikai és környezetvédelmi szempontból kimagasló, gazdaságosan meg­valósított és gazdaságosan üzemeltethető vízi létesítmény tervezéséért, a szakmai kuratórium felterjesztése alapján a belügyminiszter ítéli oda. A híres víz­építő mérnökről elnevezett – a vízépítés Ybl-díjaként is emlegetett – elismerést évente egy mérnök veheti át, aki vízi létesítményt tervezett.
A Lampl Hugó-emlékplakett átadásán Déri Lajos ügyvezető (SOLVEX Kft.) és Németh József igazgató (Észak-dunántúli Vízügyi Igazgatóság) Forrás: SOLVEX
Számos folyó és vízfolyás külterületi szakaszán valósultak meg rehabilitációs munkák az elmúlt években az országban. Mi adta a Mosoni-Duna és a Lajta folyó rehabilitációjának különlegességét, melynek köszönhetően Ön elnyerte a Lampl Hugó-emlékplakettet?

– Tudomásunk szerint ehhez hasonló, teljes magyarországi szakaszt érintő komplex, a folyók medrét, mellékágait, vizes élőhelyeket, holtágakat is érintő, a belterületi szakaszokra is kiterjedő, valamint műtárgyfelújításokat is magában foglaló beavatkozásra korábban nem volt példa. A fejlesztés a Mosoni-Duna partján fekvő mind a 16 települést, köztük Győr és Mosonmagyaróvár városok belterületi mederszakaszait is érintette, melyeknél a frekventáltságot tekintve nem csupán a vízgazdálkodási és ökológiai szempontokat kellett figyelembe venni, hanem az esztétikai, a városképet befolyásoló elemek megfelelő alkalmazására is kiemelt hangsúlyt kellett fektetni.

A Mosoni-Duna és a Rába torkolata a „Vársarok” környezetében (Forrás: ÉDUVIZIG)

Egyes projektelemek tervezése során további lényeges szempont volt, hogy az alapvetően vízgazdálkodási, környezet- és természetvédelmi célú beruházás a későbbiekben a települések igényei szerint városképi, turisztikai elemekkel továbbfejleszthető legyen. A teljes beruházás 2008 augusztusától 2015 decemberéig tartott.

Miért volt szükség az érintett folyószakaszok rehabilitációjára?

– A Mosoni-Duna a Duna szigetközi vízrendszerének déli részét lezáró dunai úgynevezett fattyúág, mely végigkanyarog a Szigetköz déli oldalán, és több mint 123 kilométer megtétele után Véneknél torkollik vissza a Dunába. Az 1970-es években a Duna medrének süllyedése miatt az év jelentős részében a Mosoni-­Dunába felszíni víz bevezetésére nem volt lehetőség, a folyó felső szakasza csak talajvízből kapott vízpótlást. Az 1990-es évek közepén megkezdődött folyamatos vízpótlás hatására a növényzet által összeszűkített mederszakaszok feláztak, emiatt nagy tömegű fa dőlt a mederbe, és ez közlekedési akadályokat, helyi mederelfajulásokat okozott. A bedőlt fák, a feltorlódott uszadék hordalékmegfogó hatása és az 1980-as évek tartós vízhiánya miatt előretörő vegetáció következtében a kevésbé markáns mellékágak lefűződési folyamatai felerősödtek. A szigetek egy része – különösen kisvizes idő­szakban – félszigetnek tekinthető, a mellékágakat több helyen áttöltötték.

A Mosoni-Duna mosonmagyaróvári duzzasztóműve hatásával érintett duzzasztott mederbe torkollik az árvizes időszakban számottevő mennyiségű hordalékot szállító Lajta folyó. Ez a mederszakasz jelentős mértékben feliszapolódott, feltöltődött, a Lébény–hanyi-főcsatorna irányába az öntözővíz biztosítása is bizonytalanná vált. A Duna kis- és középvízszintjének süllyedése miatt a Mosoni-Duna torkolati szakaszán a meder nagymértékben beágyazódott. A kialakult kedvezőtlen folyamatokat, jelenségeket tovább rontotta a Duna megtámasztó hatásának fokozatos csökkenése, valamint Győr folyóinak vízszintjét befolyásoló leszívó hatása. További problémát okozott, hogy a kialakult hidrológiai és medermorfológiai helyzetben a mellékágak, betorkolló mellékvízfolyások és belvízcsatornák folyamatosan vesztették el összeköttetésüket, kapcsolatukat a Mosoni-Dunával. Ennek következtében romlott ezeknek a víztesteknek a vízminősége, valamint csökkent ökológiai átjárhatóságuk.

Egészen pontosan mely szakaszokat érintette a rehabilitáció?

– A Mosoni-Duna és a Lajta folyó térségi vízgazdálkodási rehabilitációja területileg az érintett két kistérség mintegy 40 százalékát, valamint a lakosság közel 80 százalékát és emellett számos természetvédelmi és Natura 2000 területet érintett. A legjelentősebb beavatkozásokra Mosonmagyaróvár és Győr területén került sor: a 29 kilométer hosszú belterületi szakasz rendezése az árvízi, hordalék- és jéglevezetési feltételek javítása érdekében készült. A projekt keretein belül négy holtág, öt vizes élőhely, továbbá 15 sziget mellékágának rehabilitációja is meg­valósult mintegy 35 kilométer hosszan. Sor került a Lajta alsó 4 kilométer hosszú – belterületi árvízvédelmi védtöltést veszélyeztető – szakaszának mederrendezésére, valamint két duzzasztó, a Lajta és a Mosoni-Duna mosonmagyaróvári egy-egy duzzasztójának rekonstrukciójára is.

A belterületi munkákra miért volt szükség?

– A Mosoni-Duna belterületi szakaszai nem mutattak egységes képet, jelentős szakadópart­szakaszok is kialakultak, ezért a rendezésük műszaki és esztétikai szempontból is indokolttá vált. A beavatkozások 1:2 – 1:12 közötti rézsűhajlással készültek. Az 1:8 – 1:12 hajlású lankásabb, strandolásra alkalmas belterületi partokat 20 centiméter vastag homokos kavics terítéssel terveztük. Az 1:2-es rézsűszakaszokon a középvízszint feletti felületek füvesítésére került sor. Azokon a helyeken, ahol állékonysági vagy egyéb problémák miatt a part erodálódott, lábazati kőszórásra támaszkodó terméskő rézsűbiztosítás készült. Számos szakaszra volt jellemző, hogy a meder a megváltozott vízhozamokhoz képest túl szélesnek bizonyult, emiatt feliszapolódott, elhínárosodott, ezért természetközeli vezetőművet kellett létesíteni. A vezetőmű megépítése után a korábbi széles meder szűkített főágra és a vezetőmű mögött vizes élőhelyre vált szét, mely a vezetőmű megszakításával kap vízpótlást.

A Rába Győrnél, az úgynevezett Vársarok és környezete az építés előtt és után (Forrás: SOLVEX, ÉDUVIZIG)
Összetettségét tekintve egyedinek mondható a Mosoni-Duna térségének kialakítása. Milyen részfeladatokat kellett ott megoldani?

– A szivárgócsatorna természetközeli felújításának különlegességét az adta, hogy a Mosoni-Dunával történő összeköttetésének megteremtését úgy kellett megvalósítani, hogy az ökológiai folyosót és – a szélsőséges hidrológiai helyzetek kivételével – a kenuk áthaladását is biztosítsuk. Ezeket a célokat két átjárható fenékküszöb, egy nagy átmérőjű áteresz és egy híd építésével értük el. A terelőtöltés és a Mosoni-Duna 83+ 338–83+056 folyamkilométer szakasza közötti „szúnyogtanyának” minősíthető mélyterület rehabilitációja kotrással, míg a Mosoni-Dunával az élő kapcsolat megteremtése két áteresz építésével valósult meg. Külön érdekessége ennek a munkának a Magyarországon még ritkának számító megoldás, az úgynevezett csónakcsúszda létesítése volt, amely elsősorban a vízi turizmust szolgálja. Ez lehetővé teszi a kajakkal, kenuval túrázók számára a kiszállás nélküli biztonságos átjutást a műtárgyon. A rehabilitáció mellett felújították a duzzasztómű villamos és gépészeti berendezéseit. A táblamozgató berendezések téli üzemre átalakításával és a régi elektronikai berendezések teljes cseréjével, modernizálásával olyan duzzasztott vízszint állítható elő, mellyel a turisztikai szezon a jelenlegi időtartamához képest meghosszabbítható, és a Lébény–hanyi öntöző főcsatorna irányába az öntözővíz kiszolgálása is biztonságosabb.

A Mosoni-Duna mosonmagyaróvári duzzasztóműve és környezete (Forrás: SOLVEX)
Győrött mi jelentette elsősorban a kihívást?

– Győrt nem véletlenül nevezik a folyók városának, azonban a vizek „kihasználtsága” a lehetőségekhez és a múltban tapasztaltakhoz képest erősen leromlott, a vízhozam- és vízszintváltozások következtében a korábbi szabályozási művek már nem töltötték be a funkciójukat. Az utóbbi harminc évben a Mosoni-Duna és a Rába torkolati szakaszán a kis- és középvízszintek süllyedése figyelhető meg. Ez a burkolatok állékonysága, valamint városképi szempontból is kedvezőtlen. A szűk vízfelület és az év nagy részében láthatóan iszappal borított, rendezetlen kőfelület rontotta a vízpartok esztétikai hatását, megnehezítették azok megközelíthetőségét, a stégek biztonságos elhelyezését. Célunk volt, hogy a meglévő lábazati és rézsűbiztosítás, továbbá a parti burkolatok átalakítása, illetve újak tervezése során a vízpart esztétikai hatása mind a jelenlegi hidrológiai helyzetben, mind pedig a torkolati vízszintemelés után kedvezőbben alakuljon. A tervezés során szempont volt a feliszapolódás csökkentése, illetve lehetőség szerint a vízpartok megközelíthetőségének javítása. Fontosnak tartottuk, hogy azokon a részeken, ahol árvízvédelmi szempontok, a hidak állékonysága vagy egyéb okok miatt nem indokolt a burkolt felület, azok részleges visszabontásával minél nagyobb vízparti zöldterület alakuljon ki.

A Mosoni-Duna Győrnél – a Jedlik híd alatti jobb part az építés előtt és után (Forrás: SOLVEX, ÉDUVIZIG)
A szigetmellékágak rehabilitációjánál mi volt az elsődleges cél?

– A Mosoni-Duna több mint 123 kilométer hosszú medrét 45 sziget osztja meg. Ezek, valamint a főmedren túli mellékágak jellegzetes szárazföldi-vízi élőhelyek, melyek a változatosságot növelik, és jelentős tájképi értéket képviselnek. A mellékágak egy része lefűződési folyamatban lévő, illetve már teljesen lefűződött mellékágak. A Mosoni-Duna összes mellékágán nem került sor beavatkozásra. A környezetvédelmi hatástanulmány alapján egyedi mérlegeléssel választottuk ki azokat a mellékágakat, melyek esetében a medrek megtisztításával, kaszálásával, mederkotrással állítottuk meg az eutrofizációt (természetes vagy mesterséges eredetű növényi tápanyagdúsulás miatti algásodás, hínárosodás – a szerk.), lehetővé tettük a vízi turisztikai átjárhatóságot, javí­tot­tuk az árvízi levezetési viszonyokat. A szi­getmellékágak rehabilitációjánál a kisvízkori minimum 0,5 méter állandó vízmélység biztosítását tűztük ki általános irányelvként.

A Rábli-sziget mellékága (Forrás: SOLVEX)
Sor került a Lajta alsó szakaszán található duzzasztó felújítására is. Milyen állapotban volt a műtárgy a munkálatok megkezdése előtt?

– A Lajta Mosonmagyaróvár belterületén torkollik a Mosoni-Dunába, annak egyik legjelentősebb jobb parti mellékfolyója. A folyó alsó, 4 kilométer hosszú szakaszán szakadópart alakult ki, és ez a mederhez közeli árvízvédelmi töltés állékonyságát veszélyeztette. Ennek megszüntetésére a partszakaszok rendezésére került sor lábazati és rézsűbiztosítással. A Lajta 4+050 folyamkilométer szelvényébe korábban öt elzárószerkezettel rendelkező duzzasztóművet létesítettek. A mű építésének célja a Mosonmagyaróvár belterületén működő malom vízellátása volt a Malom-ági Lajtán keresztül. A műtárgy betonszerkezete leromlott, elzárószerkezetének és mozgatóberendezésének állapota árvízi kockázatot jelentett, így felújítása szükségessé vált. Ezen túlmenően a műtárgy ökológiai átjárhatóságát is biztosítottuk a folyó bal partján kiépített hallépcsővel.

A Lajta mosonmagyaróvári duzzasztóműve és annak környezete a hallépcsővel (Forrás: SOLVEX)
A rehabilitációt illetően mi jelentette a legnagyobb kihívást?

– A fejlesztés nagy kiterjedése miatt az előkészítés és a megvalósulás fázisában is számos „szomszédos”, párhuzamosan futó projekttel kellett az összhangot biztosítani, ami a tervezéskor folyamatos egyeztetést, a kivitelezés alatt pedig jelentős szervezőmunkát igényelt. A rehabilitációval egy időben zajlott egyebek között az árvízvédelmi töltés kiépítése Dunaszentpál és Mecsér térségében, az iparcsatorna torkolati zsilipének építése és a Dunakapu tér felújítása Győrött vagy a töltésfejlesztés kialakítása a Mosoni-Duna bal és jobb partján.

A tervezés során használtak egyedi technológiákat?

– A rövid tervezési idő, a projektelemek tagoltsága, nehéz megközelíthetősége, valamint a téli időjárás (lombmentes növényzet) miatt az engedélyezési tervek készítésekor, 2009–2010-ben Magyarországon még széles körben nem – vízgazdálkodási tervezéshez talán még egyáltalán nem – elterjedt megoldást, a légi szkennelést választottuk a hagyományos földi geodéziai felmérés helyett. Ehhez természetesen ellenőrző és kiegészítő földi felmérések is készültek. Mederfelvételek csak a beavatkozással érintett szakaszokra terjedtek ki hagyományos módszerrel. Az előállított terepmodell volt a tervezés alaptérképe, melyet a légi szkennelés során a Mosoni-Duna teljes, és a Lajta tervezéssel érintett szakaszára elkészült ortofotó egészített ki.

A Rába „Püspökvár” melletti szakaszán körülbelül 250 folyóméter hosszon a nagy vízmélység, a szabályozási szélesség megtartása, a hidraulikailag legkedvezőbb vonal­vezetés miatt a partvédő művek speciális alapozása és az arra épített támfalas megoldás tervezési és kivitelezési szempontból is különleges volt. A gabion alaptestekre tervezett vasbeton támfal lett az a megoldás, amely a helyszín rendkívül nehéz megközelítése miatt kivitelezhető volt.

Egy ilyen volumenű munkánál mindig fontos szempont, hogy a rehabilitáció mennyi időre jelent megoldást az adott szakaszokon?

– Az elkészült létesítmények időtállósága ötven év, a nagyműtárgyak élettartama száz évre tehető. Mivel a beruházás építési környezete korrozív, az uszadékok miatt sérülésveszélyes, figyelni kellett a megfelelő anyagfelhasználásra is. A műtárgyak acélszerkezetei rozsdamentes kivitelben készültek, hogy biztosított legyen a hosszú élettartam. Természetesen ez az időtartam csak a megfelelő üzemeltetés mellett érvényes, emiatt fontos a rendeltetésszerű használat és a folyamatos karbantartás biztosítása az üzemeltető részéről.

Mosonmagyaróvár, Lajta duzzasztó alvíz az építés előtt és után (Forrás: SOLVEX, ÉDUVIZIG)
Nem egészen két évvel a rehabilitáció befejezése után milyen eredményeket lehet felmutatni a vízgazdálkodási, környezet- és természetvédelmi szempontokat vizsgálva?

– A folyó vízszállító képességének javulását és a hordalék csökkenését már most mutatja, hogy a Mosoni­-Duna győri belterületi szakaszain a középsebesség a másodpercenkénti 0,40 méterről 0,75 méterre nőtt, a mellékágak esetében pedig mintegy 150 százalékkal emelkedett ez az érték. A kotrással érintett vizes élőhelyeknél a főmeder és a vizes élőhelyek között a vízellátási kapcsolati idő a projektet megelőző évi 2-4 hétről körülbelül 40 hétre változott. A nagyvízi mederkezelési tervek összeállításához készített modellvizsgálatok eredményei azt mutatták, hogy a projekt keretein belül kotrással rehabilitált mellékágak már elsődleges levezető sávként vesznek részt az árvízi levezetésben. Általánosságban elmondható, hogy az ökológiai jellegű beavatkozások hatására a kikotort mellékágak és vizes élőhelyek azonnal víz alá kerültek, és az így kialakult vizes élőhelyeken az életfeltételek gyakorlatilag az első naptól javultak. Emellett a beavatkozások hosszú távon segítik a Natura 2000 élőhelyek megőrzését és fejlesztését.

2015 szeptemberében két helyszínen is végeztek halmonitoringot az újonnan kialakított hallépcsők megfelelőségének megállapítására. A vonatkozó összefoglaló jelentések a kiegészítő dokumentumok között találhatók meg. A Lajtán kialakított hallépcsőben az áramló és lassabb folyású vizeket kedvelő fajok egyaránt megtalálták maguknak a vándorlásukat biztosító áramlási tereket. A vizsgált halfajok között két védett és két fokozottan védett faj is szerepelt. Rajkán a Homoki-ágrendszerben a fajgazdagság elmaradt a rendszerben rejlő ökológiai potenciáltól, de ez természetesnek mondható az ilyen és ehhez hasonló új víztereket létrehozó beruházások és az ilyen, az átlagnál hosszabb rendszer esetében. A szakemberek tapasztalatai szerint a rendszer benépesülése a vízi növényzet megerősödése, a medrek beállása és néhány dunai árvíz után természetes úton várható.

Az ökológiai eredmények mellett társadalmi szempontból is sikereket tudunk felmutatni: a települések, de elsősorban Győr és Mosonmagyaróvár polgárai az elkészült parti műveket ugyanis azonnal birtokba vették. A vízparti lépcsők és parti sétányok a társasági élet és a rekreáció fontos színterévé váltak, a korábbi időszakhoz képest látogatottabbak. A turisztikai átjárhatóság biztosítása egyes létesítményeknél pedig gyakorlatilag azonnali eredményeket hozott.

Mit jelent Önnek az emlékplakett, amelyet e projekt felelős tervezőjeként vehetett át?

– Egy mondás szerint, „ha gyorsan akarsz menni, menj egyedül, ha messzire akarsz jutni, menj együtt másokkal”. Ennek szellemében úgy gondolom, a munkatársaimmal együtt elég messzire jutottunk. A díj ugyan személyre szóló, azonban a teljesítmény mögött a 12 fős, húszéves tervezőirodának az összehangolt tevékenysége áll. Véleményem szerint ez a díj az elmúlt két évtizedben elvégzett teljesítményünket igazolta vissza, ami persze nemcsak nekem, hanem a munkatársaimnak is fontos visszajelzés. A SOLVEX Kft. elsősorban vízgazdálkodási tervezéssel foglalkozik, az elmúlt években egyebek mellett részt vettünk a komáromi árvízvédelmi töltés fejlesztésében és a Fertő tó csatornáinak rehabilitációjában, illetve a tó stratégiai tervének elkészítésében is. A díjjal kapcsolatban fontos megemlíteni, hogy a Lampl Hugó-emlékplakett adományozását igazoló emléktábla a rehabilitáció helyszínén, Győrben kerül elhelyezésre ez év szeptemberében.•

 
Innotéka Mélyépítés