Vízzáróság-vízhatlanság biztosítása
Konkrét példaként megemlíthetem például a Balaton utolsó öt évben változó vízszintjét. Közelítő számítással megállapítható, hogy az ebben az időszakban előfordult legalacsonyabb és legmagasabb vízszint közötti vízmennyiség is mintegy 500 millió m3-nyi különbséget jelentett! És ez csak az a víz, amely a vízgyűjtő területen lehulló csapadékból nem került a talajba… Kicsit továbbgondolva és egyben össze is kapcsolva a témánkkal, építményeink tervezésekor rendkívül fontos tehát megvizsgálni, hogy ezek a rövid idő alatt is kialakuló lényeges különbségek vajon milyen hatással vannak a felszín alatti vízmozgásokra, vagyis milyen feladatokat jelenthet mindez egy épület szigetelésének tervezésekor.
Mélyépítési épületszerkezetek, víztározó tartályok, úszómedencék vízzáróságának biztosítására alapvetően kétféle megoldási rendszer közül választhatunk attól függően, hogy az előírások vízzáróságot vagy pedig vízhatlanságot követelnek meg.
Vízzáró betonszerkezetek kialakítása megfelelő betonösszetétel és bedolgozási technológia alkalmazásával.
Ebben az esetben az építési és mozgási hézagok zárása munka- és dilatációs szalagok beépítésével kell, hogy megtörténjen. Ezek lehetnek bordás PVC-szalagok, melyek a víz útját hosszabbítják meg, vagy víz hatására duzzadó szalagok.

Felületi szalagokról akkor beszélünk, amikor külső víznyomás, talajnedvesség esetén a víz munka- vagy dilatációs hézagokon való bejutását már a szerkezet külső síkján megakadályozzuk. Ezeket a szalagokat a zsaluzatra kell felrögzíteni, belső oldalon lévő bordáik kényszerítik hosszabb útra a vizet, egyben ezekkel a bordáikkal kapcsolódnak a szerkezetekhez (pl. Sika® Waterbar AF–32 – munkahézagszalag, Sika® Waterbar DF–32 – mozgási hézagszalag).

Úgynevezett lemezközépi szalagokat alkalmazunk víztározók, medencék építésekor. Ezek mindkét oldala bordázott (pl. Sika® Waterbar A–32 és Sika® Waterbar D–32). A munkahézagnak vagy a mozgási hézagnak meg kell feleznie a szalagot, így mindkét irányban egyenlő mértékben hosszabbodik meg a víz útja. Az alaplemezek és falak csatlakozásainál, állítva elhelyezett szalagok beépítésénél különös figyelmet kell szentelni arra, hogy a falak betonozásakor a falba beömlő beton ezeket a szalagokat ne tudja elhajlítani. Ekkor ugyanis a szalag környezetében nem biztosítható a beton tömörsége. A szalagok felett és alatt egy-egy pótvasat kell elhelyezni, amelyhez kb. 0,5 m-enként ún. rögzítőkapcsokkal kell a szalagok függőleges helyzetét biztosítani.
A mozgási és munkahézagok csatlakozásainál a szalagok összehegesztésével kell a csomópontok vízzáróságát biztosítani. Természetesen mit sem ér minden erőfeszítésünk, ha a beton bedolgozási technológiája nem megfelelő. Egyik leggyakrabban előforduló probléma a szalagok környezetében a beton tömörségének nem megfelelő volta. Ilyenkor a víz a könnyebb ellenállás elve szerint könnyen halad a légpórusokon keresztül, és a szalagok így nem tudják betölteni alapvető funkciójukat.
A munkahézagok vízzáróságát víz hatására duzzadó szalagokkal is biztosíthatjuk.
A SikaSwell® P–2507 szalag légkamrás profil, nagy előnye, hogy a szalag a beton bedolgozásának hatására összenyomott állapotba kerül, ami után igyekszik visszanyerni alakját, így már a víz megjelenése előtt is tömít. A víz hatására pedig olyan duzzadási folyamat indul be, hogy ha az elhelyezésekor nem tartjuk be szabályként a fal szélétől való legalább 8-10 cm-es távolságot, akkor ez a beton lerepedésével is járhat!

Ennek a szalagnak a továbbfejlesztett változata a SikaFuko® Swell–1. Ez egy háromszög keresztmetszetű profil, melynek oldalai víz hatására duzzadó csíkokat tartalmaznak, de ha – szintén betontömörségi problémák miatt – a szalag beépítése ellenére is helyenként víz jut át a szerkezeten, a profilon keresztül egy-egy rövid szakasz injektálásával egyszerűen megszüntethető a probléma. A SikaFuko® Swell–1 tömlőt 8 m-enként megszakítva kell beépíteni, és ha a végeket kivezetik a falsíkra, elkerülhető az injektáláskor más esetben elengedhetetlenül szükséges furatok készítése.

Vízhatlan szigetelések készítése vízszigetelő lemezekkel (bitumenalapú, PVC, poliolefin stb.)
Mélyépítési szerkezetek szigetelését a múltban elsősorban bitumenes lemezekkel oldották meg. Évtizedekkel ezelőtt a lehetőségek a műanyagalapú szigetelőlemezek megjelenésével bővültek. Magasabb várható élettartamuk, mechanikai és vegyi igénybevételek elleni magasabb értékű védelmet nyújtó tulajdonságaik okán egyre szélesebb körben terjedtek el az építőiparban.
Lemezes szigetelőrendszerek alkalmazásakor nem szabad megfeledkezni az esetleges építés közben, vagy a különböző mozgások hatására keletkező sérülésekről és azok javíthatóságáról sem. A szigetelések sérülése legtöbbször csak a szerkezet elkészülte után derül ki, amikor a szigetelőlemezhez már nem lehet hozzáférni, tehát a javítás már nem történhet a szigetelőlemez közvetlen javításával. Ilyenkor további hátrányt jelent a szigetelőlemez és a szerkezet közti vízvándorlás, amely a javítás tervezhetőségét, költségbecslését is jócskán megnehezíti. Ennek a vízvándorlásnak a csökkentésére fejlesztették ki az ún. szakaszolt szigetelőrendszereket, ami a szigetelőlemezek 50–150 m2-es egységekre való felosztását jelenti, mégpedig a szigetelőlemezekre a fentiekben már említett felületi munkahézagszalagok felhegesztésével. Ezek, bordáik révén, az adott szakaszon belül történt hiba esetén nem engedik átjutni a vizet, így a javítás már korlátozható egy adott szakaszra, amivel a költségek lényegesen csökkenthetők. Minden külön egységként kezelhető szakaszon el kell helyezni 3-5 db jelző-injektáló csövet (Sikaplan® WP Trumpet Flange), amelyen keresztül hiba esetén megjelenik a víz, illetve ezeken keresztül az injektálás újabb beavatkozás nélkül elvégezhető.


Ennél is hatékonyabb rendszer a SikaProof® A és P poliolefinalapú szigetelőrendszer, amelynek lényege, hogy a szigetelőlemez eleve rácsszerkezetként működik, valamint a szigetelőlemezre kasírozott szövet a szerkezeti betonhoz tapadva a vízvándorlást lényegében teljes mértékben megakadályozza. Mechanikai hiba esetén a víz a sérülés helyén fog megjelenni, így csekély, helyi beavatkozással egyszerűen és az eddigiekhez képest igen alacsony költséggel kijavítható az esetleges hiba.






Vannak azonban olyan esetek, amikor a szigetelőrendszerek tulajdonságait végiggondolva, előnyeit-hátrányait alaposan kielemezve, a tervezők egyes épületrészek szigetelésekor a teljes szerkezetnél alkalmazott rendszer mellett másfajta szigeteléssel látják biztosítottnak a vízzáróságot-vízhatlanságot. Ezeknek a rendszereknek azonban kapcsolódniuk kell egymáshoz, így feltétlenül figyelembe kell venni, hogy a csatlakozások mindkét szigetelőrendszer fizikai tulajdonságainak feleljenek meg. Ez régebben sok problémát okozott. Ebben jelentett igen nagy előrelépést a Sika® Dilatec® szalagrendszer kifejlesztése, amely a PVC-lemezes szigetelések, a bitumenes lemezes szigetelőrendszerek és a vízzáró betonszerkezetek közül bármelyik kettő közti átmenetet biztosítja, és emellett a különböző épületrészek közti mozgásokat is lehetővé teszi (pl. Sika® Dilatec® ER–350)! A különböző típusú szalagok a PVC-lemezekhez hegeszthetők (R jelzés), a szalag másik oldalán egy beágyazott filcréteg segítségével pedig bitumenes lemezek esetén (B jelzés) forrón önthető bitumenbe, vízzáró betonszerkezetek esetén (E jelzés) epoxigyanta-habarcsba ágyazva biztosítják a szigetelés folytonosságát.