A tisztított szennyvízzel táplált üvegház

A  szennyvíz elvezetése, tárolása, kezelése nemcsak egészségügyi érdek, de környezetkárosító hatásai is kockázatot jelentenek.
A vízkészlettel való takarékoskodás már a világ minden táján elsődleges szempont. Mivel a szennyezés mértéke nőtt, de a felhasznált vizek mennyisége csökkenőben van, a vízben oldott károsító anyagok, biogén anyagok, tisztítószerek aránya ugrásszerűen megnőtt.
Településeink szennyvizei (2009-es adat szerint) nagyjából 40 ezer km hosszú csatornahálózaton keresztül jutnak el a régiók szennyvíztisztító telepeihez.
A szennyezett víz elvezetéséhez, tárolásához, tisztításához egyszerű, gyors kivitelezhetőségű vasbeton szerkezeteket építünk.

A tisztítási folyamatokban részt vevő műtárgyak, medencék vízzáró, szulfátálló cementből készített betonszerkezetek.
A nagy tömörségű, szulfátálló betonok megfelelően ellenállnak a szennyvízben lebegő szilárd részecskék (homok) koptató hatásainak, valamint a szerves anyagok bomlásából keletkező szulfidoknak. A biológiai tisztítás során a szerves anyag mennyisége csökken, eltávolítják a vízben lebegő szilárd anyagokat. A tisztítási folyamat alapját a vízben található szerves anyagokat lebontó mikroorganizmusok működése biztosítja.

A mikroorganizmusok anyagcseréjéből keletkező kén-hidrogén lecsapódása és az ebből keletkező biogén kénsav a betont jelentősen károsítja. Mivel savaknak tartósan ellenálló beton nincs, a műtárgyakat biogén kénsavkorrózió (oldódásos korrózió) ellen is védeni kell. A biogén kénsavkorrózió általában a szennyvízszint felett, az úgynevezett gáztérben támadja a beton felületét, főként olyan helyeken, ahol a csatornaműtárgy nem szellőzik, és pang a szennyvíz. A szennyvízműtárgyakat kívülről érő agresszív kémiai hatásokra (pl. agresszív talajvíz) vonatkozóan rendelkezik szabvány, például az MSZ EN 4798-1.2004. Ez alapján a betonokat háromféle környezeti osztályba sorolja: XA1, XA2, XA3. A műtárgyak belső savkorróziójáról azonban jelenleg nincs rendelkezés.

Tehát fontos megjegyeznünk: nemcsak a felújítások során érdemes gondolni a műtárgy tartós védelmére, hanem már az új építésű szennyvízműtárgyak esetében is gondoskodni kell a beton megfelelő felületvédelméről. A védelmet általában bevonattal célszerű megoldani, amelynek a szulfátállóságon, vízzáróságon kívül kellően páraáteresztőnek is kell lennie. Tapasztalat, hogy a kívülről szigeteletlen műtárgyak esetében például a PU, EP gyantákat gyakran a talajpára nyomása a betonfelületről lenyomja. A cementes bevonatok pára­áteresztő képessége megfelelő, viszont a biogén kénsavkorróziónak nem, vagy csak rövid ideig képesek ellenállni.

A SAKRET hosszú évek tapasztalatai, kutatási eredményei alapján fejlesztett ki egy olyan cementes bevonatot, amely a felsorolt alaptulajdonságokon felül a biogén kénsavnak is tartósan ellenáll 3 pH értékig.
A Rekocrete MHS szigetelő habarcs egy poli­merrel dúsított, speciális adalékszerrel módosított, szálerősített, kézi feldolgozású habarcs.

Ha csak felületvédelem a cél, akkor 3 mm, javítás, betonhiánypótlás esetében maximum 30 mm rétegvastagságban alkalmazható.
Ide vonatkozó referenciaként a mezőtúri szennyvíztisztító telep kiegyenlítő medencéjének építését említhetjük meg.
A kiegyenlítő medencében történik az ülepítőből szivattyú segítségével érkező víz mennyiségi és minőségi kiegyenlítése, továbbá felmelegítése, szellőztetése. Az 5,75 m magas, 8 m széles kiegyenlítő medence 2012-ben épült, 35 cm vastag vasalt, szulfátálló betonból.

A kiegyenlítő medence felületi munkái

Az üzemeltető a kivitelező cég javaslatát megfogadva kérte a medence felületvédelmét is.

A felületet magasnyomású mosás után Rekocrete MKH tapadóhíddal alapozták, majd nedves a nedvesre technológiával felhordták az MHS szigetelő habarcsot.•

Irodalom
Kausay Tibor: A betonok savállósága, saválló beton. Előadásanyag (2013–2016).

Dr. Kárpáti Árpád: A szennyvíztisztítás alapjai. Pannon Egyetem (HEFOG 3.3.1-P-2004-0900152/1).